Jakoutsu vitz
Tzesen st le a nyri nap sugra,
Az g tetejrl egy japn fira.
Flsleges dolog stnie oly nagyon,
Lelknek gy is nagy „melege” vagyon.
Szerelem tze g fiatal szvben,
gy prgeti kardjt a faluvgen.
Faluvgen kardjn mg van l,
addig a fben vidman nevetgl.
Tenger virg nylik rzsasznen fltte,
De a virgra szemt nem vetette;
Egy khajtsnyira ll tle egy fa,
Csillog szemei oda tapadtanak.
De nem m a fa lehull szirmra,
Hanem a fagon egy fehr ifjra.
A fiatal finak szilaj termetre,
Szp hossz hajra, gmbly fenekre.
A legnynek az inge ki van gombolva,
Mivelhogy flsjt mossk a szomszd kunyhba’.
Kiltszik az ingbl izmos teste,
A mr nem vagdos fiatal gynyrsgre.
Mert a pzsit fltt heversz embervadsz,
Jakoutsu, ki is lehetne ms?
Ki pedig a fn a ruhjt vrja,
Inuyasha az, Jakoutsu szvnek gyngyhza.
„Szvemnek gyngyhza, lelkem Inukja!”
Jakoutsu, a zsoldos gy szllott hozzja:
„Kukkants ide, hiszen ezen a vilgon
Csak te vagy nekem minden vigadsom!
Vesd rem sugart arany szemeidnek,
Gyere le a frl, had leljelek meg;
Gyere ide a talajra, csak egy pillanatra,
Rdcskolom lelkem vrs ajkaimmal!”
„Tudod, Jakoutsu, rmest lemennk,
Ha te nem fi lennl!
Nem megyek, velem „msknt” bnnl,
Mondjuk kardom szvesen ltnm nyakadnl!”
Ezeket mondotta undokul Inuyasha,
S a ruhjt egyre nagy sernyen vrta.
De a zsoldossrc elmegy kardjtl,
Kzelebb megy hozz, s csalogatva gy szl:
„Gyere le galambom, gyere le gerlicm,
A cskot, lelst, mindent elvgzek n;
Aztn az a csitri sincs itt a kzelben,
Ne hagyd, hogy a szvem hallra epedjen!
s csalta a legnyt des beszdvel,
A legny aztn nyakt fogta mind a kt kezvel,
Megttte arct, nem egyszer, nem szzszor,
Jakoutsu azta bs szerelmet gyszol. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
